Kreatív panel barokk

 Nincs hozzászólás

A Fejér Megyei Művelődési Központ 2012. szeptemberében  összesen 52 926 225 forint támogatást nyert az Új Széchenyi Terv Társadalmi Megújulás Operatív program keretében.

Juhász Zsófiát, az intézmény igazgatóját, a két program projektmenedzserét kérdeztük a részletekről.

Akkor most megújul a ház?

– Bárcsak mondhatnám, hogy igen, de küllemében semmiképpen. Ezek a pályázatok a tartalmi fejlesztést szolgálják.

– A sajtóközlemény szerint két pályázaton nyertetek.

-–Az egyszerűség kedvéért az egyik pályázatot hívjuk „Kreatívnak”, a másikat „Óperenciának”, mi is így fogjuk a köznyelvben használni, de a TÁMOP-3.2.3/A/11-1/2012-0046. azonosítószámú pályázat neve „Kreatív Panel Barokk”, a másik pedig „Az Óperencián innen és a tanórán túl…” címet kapta.

Juhász Zsófia, a Fejér Megyei Művelődési Központ igazgatója
 

– Beszélj először a “Kreatívról”, hiszen időrendben is ez nyert elsőként.

– Nem szeretünk hosszú címeket olvasni, hát még leírni, de a pályázati kiírás szerint ez az „építő közösségek” 3. üteme, és most „a közművelődési intézmények a kreatív iparral kapcsolatos alkompetenciák fejlesztését elősegítő új tanulási formák szolgálatában” címet kapta. Ez egyébként olyan kreatív foglalkozássorozatokat jelent, melyek felkutatják a tehetségeket, segítik őket, hogy fejlődjenek, és mentoraik irányt mutatnak, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb pályát, ahol ezt a tehetséget kamatoztatni tudják. Egy példa: elektronikus sajtó foglalkozássorozat. Megtanulják az újságírás alapjait, megtanulnak élvezetes, olvasmányos beszámolókat írni. Tényfeltárást végeznek, kutatnak, de próbálkoznak a kritikák megfogalmazásával is. A kész cikkekhez készíthetnek fotódokumentációt és egy másik foglalkozássorozat keretében azt is megtanulják, hogy hogyan kell ezt ízlésesen elhelyezni egy webfelületen.

– És mi ebben a panel és mi a barokk?

– Bár a felhívás szerint nem volt feltétel, mi úgy döntöttünk, hogy egy témára fűzzük fel a pályázati program tartalmi elemeit. Megtehettük volna, hogy külön foglalkozásokat indítunk, de így biztosítjuk az átjárhatóságot a szakkörök között, és így érjük el, hogy a projekt végére valamennyien egy nagy közös, izgalmas ajándékot kapunk. Itt élünk Székesfehérváron, melynek közepén található a barokk belváros, de bárhonnan érkeznek Székesfehérvárra, legelőször a panelházakat látják meg a megyeszékhelyre érkezők. Ez a kettősség adta az ötletet. Panelgyűrűvel körülvett szelíd, kanyargó barokk utcácskák.

– Hol kap szerepet a közművelődés?

– Ahogy a nevében is benne van – építő közösségek –, új közösségeket hozunk létre. A művelődési ház foglalkozásai nem feltétlenül kötődnek iskolához, inkább a szabadidő hasznos eltöltését szolgálják. Különböző korú, 10-18 éves diákok jelentkezhetnek a foglalkozásokra, akik nem ugyanabba az iskolába járnak, így akár új barátságok is szövődhetnek, de mindenképpen a kultúra kerül a középpontba és megtelik a ház fiatalokkal.

– Mit kínáltok a pályázat keretein belül?

– Októbertől jövő év júniusáig tartanak ezek a foglalkozások. Vannak olyan programelemek, melyek a színpadhoz kötődnek: a fellépésekhez, a közönséghez. Ilyennek a zenéhez és a táncház kapcsolódó foglalkozássorozatok, a barokk kórus, a barokk táncegyüttes, az énekes egyház- és népzenei foglalkozás és a barokk zenei együttes. Az alkotóművészet, a kreativitás, a finom mozgások és a fantázia kerül a középpontba a képzőművészeti és animációs foglalkozások esetében, ilyenek a játékkészítés, a filmkészítés, az animációs filmkészítés és a képgrafika. Kitaláltuk azt is, hogy a pályázati programról folyamatosan készüljenek fotók, beszámolók, ezért indítjuk el az elektronikus sajtóhoz kapcsolódó két foglalkozássorozatot az újságírásról és a weblapkészítésről.

– Egy ilyen pályázat sok egyéb lehetőséget biztosít és biztosan erre is gondoltatok.

– Természetesen. Minden kompetenciafejlesztő foglalkozáshoz biztosítunk eszközöket. Szervezünk koncertlátogatást a Müpába. Biztosítjuk, hogy a hozzánk beiratkozó fiatalok megismerjék Székesfehérvár minden zegét-zugát. Lemezfelvételt fogunk készíteni az énekes-zenés csoportokkal és a táncosokkal, és fellépési lehetőségeket is szervezünk nekik. A képzőművészeti szakkörök kiállításait vándoroltatni fogjuk, a filmeket a Barátság moziban reklám helyett játsszuk majd. Intézményünk honlapján pedig folyamatosan követni tudják az eseményeket, hiszen a fiatalok rólunk írnak majd, és remélhetőleg kreativitásuknak köszönhetően a közösségi oldalakon is ott leszünk folyamatosan.

– Megteltek a csoportok? Készen álltok a kezdésre?

– Nem, most folyik a toborzás, és ebben segítségünkre vannak a foglakozások mentorai is, akiket hamarosan a honlapunkon fogunk bemutatni. Nagyon számítunk az iskolákra, osztályfőnökökre, hogy a szülői értekezleteken felhívják a figyelmét a szülőknek ezekre az igényes és ingyenes lehetőségekre. Ennek biztosítékai azok az együttműködési megállapodások, melyeket néhány székesfehérvári intézménnyel kötöttünk. Én csak egyet kérek a fiataloktól, amit a saját gyerekeimtől is megkövetelek: ha valamit elkezdenek, azt fejezzék is be. Csak így van értelme, és csak akkor tudunk nekik segítségükre lenni a pályaválasztásban.

– Lassan térjünk át a másik pályázatra. Mi is történik az Óperencián túl?

– Ez egy lényegesen komplexebb pályázat. Ebben is van szakkör, de vannak benne versenyek, táncházi sorozat, hangszerbemutatók, műhelymunkák, kreatív napok szervezése, olvasótábor, de a legfontosabb, hogy ez kapcsolódik igazán a megyei feladatellátásunkhoz. A programok jelentős része a megye kistelepülésein valósul majd meg.

–Tőled sokszor halljuk, hogy megyei intézményként mennyire fontosnak tartjátok a településeken zajló kulturális élet színvonalának emelését, és ugyanakkor célotok, hogy a kulturális programok számát növeljétek. Mennyiben jelent ez a pályázat előrelépést az eddigi működésetekhez képest?

– A kulcsszó itt a kiszámíthatóság, amiben nem sokszor van része a kulturális intézményeknek. A következő két évben biztosan lesz pénzünk, hogy elképzeléseinket megvalósítsuk.

– Látom, tekintettel vagy az olvasókra, és ki akarod hagyni a pályázat címét, pedig fontos, hogy ebben a pályázatban is a művelődési házak állnak a fókuszban.

– Tényleg kíméletes akartam lenni. Mögöttünk már van egy sikeres uniós pályázat, ezért vágtunk bele a „Kulturális intézmények részvétele a tanórán kívüli nevelési feladatok ellátásában” című pályázatba. Fontos, hogy az elmúlt években nem tudtunk folyamatosan ennyi pénzt megpályázni a programjainkra, félő, hogy nem is egyhamar lesz rá lehetőségünk, ezért belevágtunk egyszerre mind a kettőbe.

– Rengeteg program zajlik délutánonként az oktatási intézményekben, arról nem is beszélve, hogy mennyi különórára járnak a gyerekek. Hogy tudjátok majd rábeszélni őket a tanórán kívüli programokra?

– Olyan programokat terveztünk, melyet előzetesen egyeztettünk az oktatási intézmények vezetőivel. Áttekintettük, hogy az elmúlt években milyen sikeres közös programjaink voltak és lehettek volna, ha kaptunk volna kellő támogatást. Az iskolákban sincs pénz, hogy egyéb közreműködőknek fizessenek tiszteletdíjat, ezért van, hogy a táncházak cédékísérettel valósulnak meg, és a nyári táborok gyakran válnak gyermekmegőrzőkké. Ennek a pályázatnak tizennégy együttműködési megállapodás az alapja, és ha tehettük volna, mind a száznyolc településsel kötöttünk volna, de nem lehetett. Azt gondolom, ez elegendő lesz, hogy feltöltsük fiatalokkal a programokat, illetve majd a nézőteret.

– Ismét a fiatalok – de mi lesz a felnőtt korosztállyal és az idősekkel?

- Aki figyelemmel kíséri munkánkat, tudhatja, hogy minden pályázati lehetőséget megragadunk. Ezt a két korosztályt nem hozza helyzetbe ez a program, de a többi hazai pályázaton így már csak rájuk koncentrálhatunk.

– Milyen az intézmény társadalmi megítélése, és mi várható?

– Elégedett vagyok a visszajelzésekkel. Nem véletlenül töltetjük ki az elégedettségmérő kérdőíveket minden rendezvényünkön. Ezek számunkra fontos információkat tartalmaznak, melyekből okulunk és a javaslatok jelentős részét beépítjük a folyamatokba. Biztos vagyok benne, hogy szakmailag tovább erősödünk és nem titok, hogy a velünk munkakapcsolatban álló szakemberek is jól járnak majd a két pályázat bonyolítása során. A társintézményekkel jóban vagyunk, keressük a kapcsolódási pontokat. Talán kezd szertefoszlani az a kép is, hogy „a művházakban nem történik semmi”. Azt gondolom, a következő két év példás bizonyítéka lesz, hogy a közművelődés eszközeivel életre szóló közösségeket tudunk létrehozni, és ha van egy mentor intézmény a megyében, aki meg is szerzi ezekhez a szükséges forrásokat, akkor nyugodtak lehetünk, hogy a fiatalok jó helyen, jó kezekben vannak.

– Nemrég újra igazgatónak választottak. Mire vagy a legbüszkébb?

– Nem mire, hanem kire, kikre: természetesen a kollégáimra. Együtt találtuk ki a pályázatot, együtt írtuk meg és együtt is fogjuk megvalósítani. Kreatív, hatékony, pontos, precíz csapat lettünk és itt élmény igazgatónak lenni. A nagyfiam is művházigazgató akar lenni, hát úgy legyen!

(2012. szeptember 10.)










Új hozzászólás

Ezeket a HTML kódokat használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>